Minden egyenes elgörbült,
ami színes volt, elszürkült.
aki erős volt, elgyengült,
ami forró volt, jéggé hűlt.
Bimbó kifeslett, szirma hullt,
magasan fénylett, földre hullt.
Tündökölt a Nap, beborult,
az üveggolyó elgurult.
Élet-poharam kiürült,
élvezeteken csömör ült,
puha volt lelkem, megkövült,
gondolatomra féreg ült.
Az idő haladása ellen nincs mit tenni: a ragyogó megfakul, az élő elmúlik, s ezt a Nap elborulásával is érezteted, Sarolta. A lelki-szellemi kiüresedés a legrosszabb, amikor az ember hiába űzné el például nem kívánt gondolatát...
VálaszTörlésMikor elérkezik az Idő, nehéz megszabadulni a nyomasztó érzésétől az elmúlásnak.
Törléshasonló ez, mint a mostani örökké homályos, szürke égbolt, fénytelen, üres, a természeti környezet feketén gyászol.