Tóth Sarolta: Mamika



Mamika!
neked az élet már rabiga.
Nem jár csárdást táncos lábad,
pergő nyelved is elfárad.
Ügyes kezedből leejted,
amit megfogsz, elfelejted
megkeresni, észrevenni hova lett,
képtelenség, gyenge szemed.
Műfogsorod kiesik a tányérba,
kellemetlen, kinevetnek, nem tréfa.
Jaj, hol van a szemüveged?
Ki a vendég? - nem ismered,
kacag rád az unokád, Mamikám!
Vásárolni mégy a boltba,
főznivaló, tudtad volna,
de polcok közt elveszett,
már máshol jár az eszed.
Elszomorít a sok hiba,
visszahúzódsz, mint a csiga.
Hidd el nem tesz jót a magány,
legyél inkább te is vagány.
Hallgass zenét, fejtsél rejtvényt,
szépítsd magad, van még remény,
eljön érted Álomherceg,
bársonyon futnak a percek,
életed nem rabiga,
gyere velem moziba!



2 megjegyzés :

  1. Mamika mi vagyunk, szép korúak és fiatalabbak, ragozva: én, te, ő, mi, ti, ők. Aki megéli az időskort, biz tapasztalatként állapíthatja meg a gyengülést, a bizonytalankodást, korából adódó tétova tetteit (akár mosolyt fakasztó eseteit). Javasolod ezzel szemben, Sarolta: ne hagyja el magát senki, legyen mersze vállalni öregebb mivoltát is. Igazad van, így kell tenni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így kellene, de már meghal a remény, elfogy az erő - és vele a vidámság és az érdeklődés az áhított örömök iránt.
      Könnyebb meghalni,mint élni őrületbe kerítő szenvedésekkel.

      Törlés