Tomor Gábor: Fátum



Miközben játszik,                       
magunkban vagyunk.                   
Űzi vígan sportját,   
ránk se ránt ez Úr.                               
Játszik csak flegmán,                                 
s örök békét nyerünk.   


 Illusztráció: az internetről


4 megjegyzés :

  1. Elgondolkodtam - ellentmondást érzek:
    minket is hagy játszani? - vagy egyszerűen nem törődik velünk?
    Ez lenne a béke magyarázata? - hiszen béke nincs sem bennünk, sem körülöttünk. Talán az Úr barátainak van - ők üdvözülnek itt és haláluk után ...Amen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jókat írtál, Sarolta! Mit is mondhatnék: ha körülnézünk, látható némi nemtörődömség. :) A játék pedig? Ki játszik, kivel meg játszanak. Az örök béke meg: mindnyájan afelé megyünk, viszontagságaink után kijár nekünk... :-d

      Törlés
  2. Ha hisszük a frappáns illusztrációból is kitűnő eseményeket, és elfogadjuk az ebből eredő élethelyzeteinket, akkor valóban békére lelhetünk. De akkor meg oly fura, hogy csak ennyi, "valaki" játszi könnyedségéből fakadóak életünk súlyos következményei? :-?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen a magunk játszi könnyedségeire gondolok mindenekelőtt - a végső békét megelőző örök békétlenségünk okozóiként. És az alkalmas személyiségeknek a mindenkor megfelelő helyzettel való mindig "szerencsés/szerencsétlen" találkozására. Amihez pedig egyfolytában asszisztálunk. - Pár soromban ez kimondatlanul, de benne rejlik... ;(

      Törlés