Lángoló jég
lángoló jégcsap
kéklő tüze megfagyaszt
öli vágyakat
Járni
erővel ne fuss
mennybe a földi pokol
útját járni kell
Vér
beteg vörös vér
bénaság fájó oka,
csere gyógyulás
Napfény
napfény boldogság
sötétségben dermesztő
üresség vár rád
Magány
zsivajban repül
lelked, hegedül, maga
alá magány gyűr
2013.08.17.
A betegség, magány körül bolyongnak soraid, Ildi. De igazat szólsz, mert erővel (el)futni, feladni semmit nem szabad; járni kell a földi létben, akármilyen; hiába lehet erősebb a magány, bár zengne a hős lelke húrján... Kifejezőek haikuid, habár úgy vélem, az elsőnél kis zökkenőt okoz a harmadik sor, ezt helyedben átírnám; ha gondolod, lehetne például "vágyakat megöl". :)
VálaszTörlésGábor, köszönöm a véleményed, és javaslatodat. Egyetértek vele, fűzfáimon javítani fogom. Magam is éreztem a döccenőt, de még nem gondolkodtam a javításon, de most eldöntötted a kérdést. :)
Törlés