Markovity Radmila: Mivé lettél ember?



Arcunkra van írva
egykedvűség lelkesedés
hit és hitetlenség
szomorúság vidámság
rajongás és fásultság
valóság sok mindenben
ellentétre épült életvitel
biztonságos múltban
bizonytalan jelenben
lesznek-e  jobb jövőbe
kapaszkodó remények
de mit adhat a jövőtlen
embertelenné vált élet
lesz-e a kenyérnek íze
víz szomjúságot oltja-e
a világot gazemberséggel
háborúk hadával
irgalmatlansággal
pokollá változtatták
habzsolva a hatalom vágyát
azok, akik a vanban dúskálnak.
Tanulj ember az állattól,
térj már észhez, amíg
az atombombák nem
tesznek rendet.


2 megjegyzés :

  1. Remélem, nem hangzatosnak tetsző, ha írom: a jövő, mondhatjuk: az utánunk következő nemzedékek iránti felelősség érezhető ki soraidból, kedves Mila. De valóban van ok az aggódásra: ha nem az atomfegyvertől, mástól is tarthatunk. Minap olvastam arról, hogy vészesen fogynak a vízkészletek (érinted ezt versedben), drámai a helyzet földünk több részén is. És vészesen fogy - ki gondolná! - például a homok is: a sivatagi államokba importálják, az ottani homok ugyanis nem alkalmas az építkezésekhez, márpedig őrült nagy építések folynak arra is. Bízni kevés! @-)

    VálaszTörlés
  2. Ez bizony nem ok nélkül aggódó vers, kedves Mila, te mindig optimista voltál, de ez a mai világ megkeseríti az idősebb nemzedéket, különös,hogy a fiatalokat kevésbé,."Bölcs belátás többet ér minden más adománynál, józanná nem tesz, csak a vénség."
    szeretettel osztozom aggodalmaidban
    Sarolta-mamuszka

    VálaszTörlés