Tóth Sarolta: Anyám emlékére



Barna bársony takaróba
bújtatta bánatát,
sűrű sós könnyeivel áztatta
sok éjen át.
Száműzte szekrényéből
a sok színes ruhát,
hat évig magányosan gyászolta
halott párját.
fiatalon özvegyen maradt
szomorú anyám.

Halott apám hasonmását
ismerte fel bennem,
kisajátított magának,
szinte rabja lettem.
A szigorú szeretetet
nehezen viseltem,
fellázadtam sorsom ellen.
többször is megszöktem.

Öreg vagyok, cipelem
a sok régi emléket,
Édesanyám, hiszem, hogy még
találkozom véled.
Álmaimban hazatérek,
mindent elmesélek,
Titkaimat most szeretném
megosztani véled,,
Kérlek, hallgasd szeretettel,
mint ahogyan én téged.

Mondd el, milyen a másvilág,
megismersz-e engem?
Kap-e ott majd igazságot,
arra méltó ember?
Soha senki vissza nem tért,
hogy nekünk elmondja,
noha sokan álmodozunk:
találkozzunk újra.
Életedben szeretettel
vettél körül engem,
Ha lelked él a mennyekben,
te őrködsz fölöttem.



2 megjegyzés :

  1. Az élet a szomorú fordulatokkal is telik: az anyának a párja, leányának a több szeretet hiányzott. Aztán ahogy az idő haladt, úgy értett meg egyre többet a leány is. És természetes, hogy ott a vágy, felteszi a kérdést: találkozunk-e még? - Szép emlékezés ez, kedves Sarolta. :)

    VálaszTörlés
  2. Éppen most van halálának évfordulója, 33 éve május 3. napján műtét után rákban halt meg 77 évesen. Mostanában álmodtam róla, hogy jön értem - mondta.
    Vannak jósló álmaim,amik beteljesültek az idők folyamán. Így idősen nagyon megértem és szánom őt félre sikerült életéért.

    VálaszTörlés