Éjszaka a felhők
öntötték az esőt,
kelő Nap sugara kékített levegőt.
Kátyús utcák kövén
tócsák tükre fénylett,
a dús éji pára elenyészett.
Piros esernyő hervad a parki padon,
csábít, de magára hagyom.
Vizes kabátom vállamon nyom,
magamon szárítom.
Tarka tömeg dolgára siet,
sodorja őket az igyekezet.
Időben érkeznek vagy késnek,
a késések ismétlések.
Okosan vagy bután
futunk a pénzünk után,
bűnnel vagy becsülettel,
megszerezzük, ami kell.
Így telik az élet,
örömmel, bánattal,
unottan vagy erős akarattal,
az utolsó órán
érted jön a halál.
Milyen az élet? Bizony attól függ nagyban, hogy miképpen telik. Ha csak a napi rutin mozgat, az eléggé megviselheti az ebbe belegondoló embert. Baj, ha nem vesszük észre az adódó kisebb-nagyobb örömöket, illetve ha nem hatnak ránk például az akár keserű tapasztalások. Igen, Sarolta, amit írsz, az a monotonság, a szürke egyformaság lehangoló érzete, ami előbb-utóbb uralma alá kerít nagyon sok embert. @-)
VálaszTörlésKedves Gábor! Egyetértek véleményeddel, van szerepe az apró örömöknek, de túl az életen, betegen már nem vesszük észre ezeket, elnyomja a testünk nyomora.
VálaszTörlés"Az ember szíve kivásik,
egyik nap, akár amásik.." /Weöreös S. /
"az út szélén itt-ott egy kis virág nekem nyitott,
azt leszedve, megvolt szívem minden kedve.." /Arany János/
Köszönöm bölcs vigaszodat.
Sarolta