Tóth Sarolta: A csend hangjai



Csenget a csend - és üres,
nyugtatja fáradt lelkemet.
Álmodik a fájdalom,
sós cseppekkel áztatom.

Szememből a könny szivárog,
mély ráncokkal teli árok,
szenvedés véste és bánat,
átok verte már anyámat.

Zaj zavarja meg a csendet,
Merengésből ébredezek,
nem nyalogatom sebemet,
idők múltával beheged,
csak a szívem marad üres.


Kép: Mácsik Angéla A csend hangjai című alkotása


2 megjegyzés :

  1. Szomorú-keserű hangulatot jelenítettél meg versedben, kedves Sarolta. Nagyon átérezhető ez az ürességet leíró érzés, melynek általad ismert okai vannak. Az idő csak enyhíteni tudja a fájdalmat, megszüntetni nem... ;(

    VálaszTörlés
  2. A fájdalom - a testben - megkeseríti a lelket is, ha elveszik a remény, már üres lesz a világ közel és távol

    köszönöm értő üzenetedet

    VálaszTörlés