Tomor Gábor: Töredékek

Pillanatnyi múltak: mossa fejed, boldog anyád; együtt mentek; várnak rád.          Bánkódó jelened:                              mi ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az idegek ajándéka

Az idegek különlegesek: a fájdalommal megismertetnek. idegháló átszövi testünket, a világgal, önmagunkkal megismertet bennünk... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Mementó

Nem vagy már több, mint bárki más. Léted csak egy szemvillanás. Emlékeim közt a szél ki-be jár, magával sodorja, mit senki sem ó... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Modern népvándorlás

Van sok ember, felesleges, munkája nincs, noha keres. Lesz belőle otthontalan, otthontalanból hontalan. Új hazát sem könnyen ta... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: A létezés útvesztői (Egyéniségek egy sorozatban)

Megérné hosszabban elemezni, hogy miért ülnek le naponta leányok, asszonyok tömegesen a televíziók kifogyhatatlan szappanoperái elé. ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Leleplező

Őszinte vagy, forogva magad körül. Ez egyben le is leplez:            hiúságod kiderül.                Megszenveded – ha őszintén f... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A Jó és a Rossz

Csillagtalan éjszakákon a fekete vak világban útjára indul a bűn Sötét maszkban megtámadják, hátba szúrják, kirabolják, aki ú... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fájdalom

A fájdalom testi, lelki, figyelmeztet, örülj neki. A bajt – benned – megszüntetni próbálkozz! A fájdalom térben lehet lokál... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Önérzet

„Megint hívnak, keresnek! Kellek ám a többieknek! Senkit meg nem tévesztek: ismerik az értékemet!” Így szólott, s lerítt róla jelen... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Paletta

Újabb pártok születnek,    igéznek meg ígérgetnek      – középre és jobbra-balra.              S akiket képviselnek?            Ó, m... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A bohóc megpihen

Bohóc voltam sorsom cirkuszában. Poros porondokon botorkáltam, bukdácsolva komédiás helyzetek színpadán. Jól játszottam a s... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hangokat hallok

Álomban jajgatnak, segítek, hol vannak? Macskanyávogás, kutyakaparás, Menekül a tolvaj, ez legalább nem, baj. Dörren a pu... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Utánad

Volt, ami volt. Lesz, ami lesz. Van, ami van; mivé lesz, nem tudom. De attól még: volt, ami volt. A kép aláírása: Nők kertben; V... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Örökös belelátás

Mottó: Az egyik legnagyobb baj velünk, hogy folyamatosan értelmezünk, ahelyett, hogy megérezni próbálnánk a dolgok lényegét. (Csejdy... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hasonlatok

Olyan vagy, mint lombját hullató faág, egymáshoz verődve nagy erővel sikolt  bennem a vágy. Olyan vagy, mint fészkét elhagyó ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Dédunokám született

Ajándék az élet, nem kértük, de kaptuk, nem volt meglepetés, szülőként akartuk a gyermekeinket. Ez a kölcsönösség az élet ért... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ennyi járt

„Vásároljon, velünk nyerhet!” Vásárolt hát, s mily előnyöket!          Megtudta még: kedvezményeit        élethosszig élvezheti. Ámd... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Keresztelő a szálláson

(részlet a Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát című regényből – megrendelhető: undergroundbolt.hu) Megérkezett a király a ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mi jön?

Lótnak-futnak, sietők,                  készek is tenni mind                  a napi célokért. Milyen jövő jön, távlati? Nem feszíti... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az élővilág rangsora

Víz, táplálék, fény, oxigén, ettől nő, terem a növény. észrevétlen a mozgása, csak külső erő cibálja. Nem kiált, ha szenved, engede... Tovább olvasom »