Bohóc voltam
sorsom cirkuszában.
Poros porondokon botorkáltam,
bukdácsolva
komédiás helyzetek színpadán.
Jól játszottam a szerepet,
vidám közönség nevetett,
szórakoztattam az embereket.
Tapsot kaptam,
sikert arattam ott,
ahol akrobata megbukott.
***
Elfáradtam, tréfám elfogyott,
öreg bohóc nem szórakoztat.
Bohócöltözékem levethetem,
arcomat nem kell már befestenem.
***
A nézőtér üres,
a cirkusz csődbe ment.
A zenekar játszik,
hallom életem szimfóniáit.
Felém oson az éj,
megfakulnak a fények,
hallgat a csend.
A bohóc megpihent.
Mindnyájan betöltjük életünkben azt, ami - úgy gondoljuk - a szerepünk lehet. Ha ez vidámabb vagy mondjuk csak az átlagost jelenti, az persze a saját választásunk eredménye. A lényeg az, azt hiszem, hogy elégedettek legyünk életünk alakulásával. Akkor a pihenés ideje megnyugvást ad személyiségünknek. - Versedből erre a megállapításra jutottam, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlésA Sors könyvében megírt szerepünket jól kell alakítanunk, ha ezt megtesszük,
VálaszTörlésnyugodt lelkiismerettel pihenhetünk. Sajnos vannak fájó emlékek is, ezeket feledni kell, csak a "TAPS" adhat lelki békét. E tekintetben jól érzem magam.
Köszönöm üzenetedet
szeretettel : Sarolta