Felhív; mindig várod. Beszél, kérdezgeted, s ő vidáman társalog. Nézlek közben, s élvezem: arcod mint mosolyog – örü... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért van az...?
Miért van az, hogy éle van a szónak, miért van az, hogy visszanézni fáj, miért van, hogy gyakran összekoccan két egymás felé nyújtózó... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Békasirám
Béka lettem, nem szerettem. Hideg bőrrel napra mentem. Megláttalak, imádtalak, csókolással úgy vártalak. Puha voltál, és eldo... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Feltámadás
Tavaszi dalban zápor kopog, csalán levelén apró tüske dagad. Földből tönkölybúza kandikál: feltámadás. Szól égi trombitahang and... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kavicsok
Kavicsok, ti kicsi kövek, maradjatok velem! Ne guruljatok el tőlem, őrizzetek engem! Földanyánk színes könnyei, sirassatok engem! ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Rögtönzés
Alaposan felmérik, mire lenne hajlamod. Latolhatnád feleleted, ámde spontán válaszolsz. Egy előnyét élvezh... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hangulat
Halk zene szól, körözöl a jégen. Minden a múltról beszél; körbevesz az éden. Vajon erre mi a jó szó – azt tudni volna ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Égi ékszerek
A Nap ragyogó sugara arany, a Hold sugara halvány ezüst, a csillagok fénylő ékkövek, az Ég ékszerboltjában. Vásárolni nem lehet, gy... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Sose...
Égbolton csillagok laza halmaza. Szövetében mikronnyi pont vagyok. Sose láttad, sose lásd meg: a mellékszereplőt, élete néha zab... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Emlékező séta
Sivár zsákutcában, homokdombra épült házban éltem gyermekkoromban. Komfort nélküli lakóhely: sem villany, sem víz, sem meleg, jéggé... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kinek mi dukál?
Jól szórakoztam egy olvasmányon a minap. Ez lehetne magánügy is, ha nem gondolnám, hogy éljenek át hasonló örömöket mások is. Minthog... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szerelem
Feledünk sok emléket, a kevésbé fontosakat. Bár annyi új történt velünk! Mi hát, mire emlékezünk? Létünkből néhány pillanat, ami ha... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szörnyetegek koronavírus szülei
Feje tojás, orra krumpli, krumpli a tojásból nőtt ki. Füléből folyik a nyála, szájából a könnyek árja. Szeméből a buborékok ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Más az idei húsvét
Különleges húsvéti szokások Szép lányok hiába vártok, nem jönnek locsolók hozzátok. Locsoljátok magatokat, szappannal kezet m... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Veszély
Bizonytalan emberek: terjed a ragály. Köhögnek, prüszkölnek – vajon mi a biztos már? Elugrasz a vírus elő... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mai bajok
Megviselte őt már a múlt, csípte, alázta, ütötte. Nehéz sors biz az övé, mint ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A húsvéti nyúl
A Húsvét tavaszi ünnep, a nyulak is ünnepelnek. Ők hozzák a csokitojást, csokibárányt, nyúlfigurát, anya veszi boltban drágán, „nyu... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Giatrosz Agrotikosz: A titok
- Szörnyű titok birtokába jutottam! – kezdi meséjét a tengerparton ülve egy jámbor vándor, közben bőven öntözgeti kiszáradó torkát jó... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Ne vissza, felfelé nézz !
Te, azok a háztetők, cserép hátán cserép, rozsdafoltos ereszek, giccses netán, de szép. Fűzöld teáskannából kiszabadult a gőz, do... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A benned élő gyermek
Amíg van játékos kedved, lelkedben még él a gyermek. Szereted az életedet, amit teszel, azt élvezed. Gondjaidat félreteszed. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hiány
Mi nem volt még? Mi kellhet még? Sosem látott élmény, még át nem élt érzés? Némi félsz vagy örvendés – jöhet aztán a vég? ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szeretjük egymást
Mottó : Nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy mindent tudjak. (Oscar Wilde) Kiválasztás – Képzeld, leszólított az utcán egy s... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Lakatlan ház
lakatlan házban sok lakó, miként az egykori Trójában a faló. Porlepte padlószőnyegen egerek cincognak részegen. Szú fúr alagutat a s... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)