szikrázó fénnyel vakító
jégbirodalom,
Hideg herceg alszik itt,
szép tavaszról álmodik.
Viharos szél havat szállít,
hóhegy állít gátakat,
a gát néha átszakad,
lezuhan a lavina,
gurul a sok hólabda.
Összerak szép szobrokat,
napmelegtől olvadnak.
Ott lakik a Télapó,
útján viszi rénszánkó.
Várja őt a sok gyerek,
ő a téli szeretet
első ősi hírnöke,
Mikulás az ő neve,
ünneplik világszerte.
Jöjj el kedves Télapó,
nem számít, ha hull a hó.
Zúzmarás szakálladat nálunk
megszárítható.
Rázd le a kis pelyheket
add nekünk
víg kedvedet.
Megnyerően írtál Télapóról, kedves Sarolta! (Ha jól gondolom, akkor alulról az 5.sorban a "szakálladat" végéről két betű elhagyható.)
VálaszTörlésIgaz, imádom, hogy jóindulatúan figyelmes vagy.
VálaszTörlésIrigylem azt a képességedet, hogy kevés sorban, rövid versben sokat tudsz mondani.
Én mindig szószátyárkodom -sok felesleges túlmagyarázat - mint a vénasszonyok a kispadon este.
Csak semmi mentegetőzés! Örülök, ha írsz, s ha hosszabban, az se baj... :>)
Törlés