mélyül, telik az éj,
de Te ne félj!
Sötétben tündöklőbb a fény.
Suhanó felhőket kerget a szél.
Elringat a néma, ezüst éj.
Kivirágzik az égi fa ága,
csillagfények az égi lámpákba,
Hold bámul a földi világra.
Holdkóros ember indul útjára.
Ne kiálts rá, leesik,
csillagkriptába temetik.
Fekete macskák visznek virágot,
dallamos nyávogás imájuk.
Boszorkány Palota tanyájuk.
Bosszantó fénnyel felkelt a reggel,
indulj munkába kedvvel!
Kupica pálinka űzi az álmot,
érzed a büdös világot.
Fekete macska átfut előtted,
elkergeti a várt szerencsédet.
Így van ez: az éjszaka finom mesékkel lát el, a nappalra marad a hétköznapok szürkesége... Hát hogyan lehet az embernek így szerencséje?... :d
VálaszTörlésOlyan líraian kezdted a versed, bennem mesebeli érzéseket keltett, de aztán jött a hétköznapok időnként kiábrándító valósága. :)
VálaszTörlés