Tóth Sarolta: Miért szomorú ez a vers?




Miért nézünk hosszan vissza,
mikor búcsúzunk?
Talán érezzük, hogy többé
nem találkozunk.

Miért feledjük el gyorsan,
amit álmodtunk?
talán tudjuk, hogy álmunkra
nem számíthatunk.

Miért nem vagyunk boldogok,
ha mosolyt kapunk?
Talán már sokszor csalódtunk,
fáj a bánatunk.

Miért fáj, hogy ifjúságunk
gyorsan elszaladt?
Talán sír a sok szép emlék,
visszaint a múlt.

Miért félünk a haláltól?
testünk, lelkünk fáj,
Gyógyulást már nem remélünk,
mégis szép a nyár.

Miért szomorú a versem?
Talán nem tudom,
szeretnék még pár virágot
szedni az úton.


3 megjegyzés :

  1. Azért szomorú a versem, mert nincs rá felelet.
    sírjak vagy nevessek?
    Mintha már lett volna itt válasz, csak megszökött.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, amit felsoroltál, az mind igaz, s emiatt magam is szomorú vagyok... ;(

      Törlés
  2. Elkerülhetetlen életérzésekről írsz, aki él, és érez, felmerülnek benne hasonló gondolatok minden bizonnyal. Betegeskedni, elmúlni senki se nagyon szeretne, csak más a biológiai rend.

    VálaszTörlés