Nyelsz, nem szólsz sosem. Mihez szólnál, mi mocorog? Élteddel játszol? Hisz megváltozik minden... Várjuk csak a jobbakat?... Sokasodnak a sz... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az emberi szeretet körei
Ha az ember tud szeretni, legjobban magát szereti. Többségük a családját is, barátokat kollégákat, ha az ő érdekeit szolgálják. Mások sorsa ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Nefelejcsek
Szeretnélek még egyszer látni, a patak partján veled sétálni. Virágot szedni, kék nefelejcset, csokorba gyüjtve mint emlék kincset. Szerény ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ami marad
Mi marad utánunk? Tűnődsz, ez az éned. Nagy tett, kis örömök? Mikben éled élted? Amit hagysz, az örök: megmarad a lényeg. A kép címe: A sza... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hörpölő
Őz áll a pataknál, vízre vágyik, iszik is. Őz futott a patakhoz, szomjas... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szerencsejáték
alsó, felső, király, ász, alul, felül sírás, gyász. elkártyázod pénzedet, csalóknak ez élvezet. kaszinókban sok a pénz, ne kockáztass, résen... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szavakkal
Szavakkal játszom Aki ballag, az nem siet, aki lopni megy, nem fizet. Akit üldöznek, menekül, ha elkapják, bajba kerül. megverik vagy meg is... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hol vagyunk...
Hol van ő, és hol vagyok én? Ki a harcosabb, ő vagy én? Hol van ő, hol is vagyok én? A kép a netről. Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Rosszkor
Kivágott fa törzsén évgyűrűk köre képzeletemben emlékek egymásba fonódó spirálja: kopott történetet idéz. Rosszkor érkezett angyali fény... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Kalap 2, (Vlad Muşat írása)
A bűvész elővarázsolt egy nyulat, és odaadta a gyermeknek, de a gyermek nem tudott mozdulni, mert éppen infúziót kapott. Mi a neved? Toma. M... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Miért...
Miért e harcok? -- faggatóznak egyesek. Miért a vívás, a dühök, értolulások? Pártcsaládi zűr: szakadásra készülhetünk. Kép a netről. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Föld szíve
Dobban a Föld szíve, rázza a láz, pusztul az Élet, a halál tanyáz. Tengerek áradnak, olvad a jég, tomboló viharok, gyászos a lég. Hatványozó... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Kiszínezve
https://issuu.com/norton69/docs/partium-2021-tavasz Kiszínezve ... azt az önfeledt időt kellene idehozva megtalálni, amilyen kacagó... Tovább olvasom »
Holcsik Szabolcs: Táska
Már rég nem a pénz volt az érték. Volt ugyan, de csak jelentéktelen fecnikké lettek, amiket vitt a szél szanaszét, vagy épp áztak, ugyanúgy,... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ünnepeink.
Az ünnep szavunk az id nap= szent nap összetételből ered. Eredendően valószínű tehát, hogy vallásos jelleget öltött – talán már a pogány, ős... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Módosulás
Elfelejtett emberek. Váltja őket más talán? Kinő helyettük új, némi friss módosulás? Jobbak lehetünk ezzel?... Így "szépül" a magá... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Margón túli sorok
https://issuu.com/norton69/docs/partium_2021-ny_r már nem hiszek a csodákban Isten eltervezte hogy beavatkozik a teremtésbe ha látja hogy ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Utódok
Ki báb, ki meg csak mozgat. Kit mozgatnak, eszköz. Felhasznált civilek – felemás érzelmek. Időnk legyen, hiszen úgyis: elhunyunk mi magunk ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A nyár
A nyár mezítláb jár, tarka virágos ruháját játékos szellők fodrozzák. Bárányfelhőkkel táncot jár, a Nap lángol a forró kékségben, tükör fény... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Kalap (Roxana Catana Tarhon írása)
(szemelgetés a LiterNet, Ficţiuni Reale rovatából. 2021.08.19-21 – fordította Bige Szabolcs Csaba) Megkértem, hogy vegyen egy nyulat a szüle... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)