pattan a pillanat
furcsa szeplője
semmiből bújik elő
kéretlen siettet
rohan mint megvadult
igásló ki ereje fogytán
holtan összeroskad
fájdalma kánonban
utolsót sikolt
kihúnyó csillag
földre hull
Riba Ildikó: Lét tenyerén
pattan a pillanat
furcsa szeplője
semmiből bújik elő
kéretlen siettet
rohan mint megvadult
igásló ki ereje fogytán
holtan összeroskad
fájdalma kánonban
utolsót sikolt
kihúnyó csillag
Ildikó! Ez a verses nagyon jól sikerült, noha rettenetesen szomorú.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Ditta ! Sajnos az életben sok-sok szomorúság ér minket, és emberi tujadonság, hogy mindig mélyebb nyomot hagy bennünk, mint a vidám dolgok. A létünk vége, pedig kijezeten szomorú...
Törlés( a telefon átírást ismerem én is :D )
Versed lett volna, csak a telefonom azt ír, amit akar. Remek a fotó is
VálaszTörlésKedves Ildikó!
VálaszTörléscsodásan különlegesek képeid, de végtelen szomorúság árad felém belőlük.
Azt érzem, az oldal elenyészik, hiszen nem írnak a volt tagok. Kár, de megértem, mert az embereknek nagyon rossz a hangulata, járvány, politika, fenyegető kilátás a jövőre, elmagányosodás...
szeretettel ölellek Saci
Saci, köszönöm szépen az olvasást, és véleményed. Sajnos azért is fogynak el az alkotóink, mert a facebookon posztolják a verseket, és talán ott több olvasót érnek el a gondolataik, illetve, ha nem is olvassák az írásokat, de mindenképpen sok tetszés jelölést kapnak.
Törlés