sirályszárnyakat adott, hogy az Ég kékjében
találkozhassanak.
Vitorlát bontott az Isten, sóvárgott a földi szépek után
rabul ejtette egy mosoly, ahogyan egy kisgyermek futott
egy pöttyös labda után.
A mosolyból szellő lett ott fent az Egekben, s Isten
vitorlája vidáman szállt, sirályszárnyainkkal ott
röpködtünk mellette, kik felismertük Őt, a minden
rosszból a jóságot Teremtőt.
Vitorlát bontott az Isten, lecserélte a földi szoftvereket:
újra felfedeztette a játszótereket, a nagyapák botjait,
a táncos lábú lovak patái fölött leszedett szüreti szőlőszemeket,
visszaadta a zizegő könyveknek a rég elvesztett becsületüket.
A Föld szívének az ősi klímát, és egyenként cirógatta meg az
élőlényeket.
Vitorlát bontott az Isten, s földi gyermekeinek
sirályszárnyakat adott, hogy az Ég kékjében
találkozhassanak.
Nagyon szépen köszönöm, Tibor! :)
VálaszTörlés