sirályszárnyakat adott, hogy az Ég kékjében
találkozhassanak.
Vitorlát bontott az Isten, sóvárgott a földi szépek után
rabul ejtette egy mosoly, ahogyan egy kisgyermek futott
egy pöttyös labda után.
A mosolyból szellő lett ott fent az Egekben, s Isten
vitorlája vidáman szállt, sirályszárnyainkkal ott
röpködtünk mellette, kik felismertük Őt, a minden
rosszból a jóságot Teremtőt.
Vitorlát bontott az Isten, lecserélte a földi szoftvereket:
újra felfedeztette a játszótereket, a nagyapák botjait,
a táncos lábú lovak patái fölött leszedett szüreti szőlőszemeket,
visszaadta a zizegő könyveknek a rég elvesztett becsületüket.
A Föld szívének az ősi klímát, és egyenként cirógatta meg az
élőlényeket.
Vitorlát bontott az Isten, s földi gyermekeinek
sirályszárnyakat adott, hogy az Ég kékjében
találkozhassanak.
Nagyon szépen köszönöm, Tibor!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.