Sziklához kötöztek, belevájtak,
eleven testem közönyösen tűrte
emberségem elvételét, hiszen
sziklába vájtak, megkötöztek,
örök életre kárhoztattak, de még
hús voltam gondolatokkal tele.
Izolálódtam. Szomjas és éhes
voltam, feledni akartam nevem,
nemem, életem.
Áldott voltam.
Kürtök ébresztettek, madarak
röpködtek körülöttem, hulló
csillagok cikáztak, szemeim
íriszén az univerzum táncolt.
Saját megsemmisülésem élettel
töltötte el a lelkem, mert sziklához
kötöztek, belevájtak, örök életre
kárhoztattak…
Lassan így ért utol a vég.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése