teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr... Tovább olvasom »
teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr... Tovább olvasom »
A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami... Tovább olvasom »
Aztán csendesen, titokban, mint hó után a föld, felébredtünk. Szemünk bentrekedt vágyaiban izzottu... Tovább olvasom »
Előzmény: Cseresznyefavirágok novella. Az est még alig telepedett a házakra, villódzó fényeknek garmadája árulkodott arról, hogy december ... Tovább olvasom »
fuvolahang száll szelíden kék ruhás lány ül kövek padján kikötött csónak alatt víz csacsog-csobog ringató tóban édes-bús dallam -vízi tü... Tovább olvasom »
Sápadtan ébred álmából a város Tejszínű reggelen áthatol a fény. Ködpaplan oszlik, majd szerte is foszlik, Csupasz fák karjain megcsillan a ... Tovább olvasom »
utcát járod nyári tikkasztó napsütésben fénytelen éji remegésben kérges lelked koszlott katonai bakancs szenvedést rúg röhögve rúgnak bele ö... Tovább olvasom »
A negyedik gyertya fénye már nem tanulja a sötétet. Úgy áll benne, mint aki végigjárta a hideg szobákat, megérintette a kilincseket, és tudj... Tovább olvasom »
maró könnycseppek még egy bolyongó lélek újabb néma perc ölel át tizenötöt s kiált átkot szemedre tizenhatan vannak már Mohol, 2025 március... Tovább olvasom »
obsitos órát megállítok csenddé szelídül rohanása kés élén ingó időtlen idő táncol végtelen szélben aláhulló múltam sokszínű szilánkja e... Tovább olvasom »
Hamis ígéretek törnek ketté. Szürkévé válik smaragdszín tenger. Megsárgult falevélen ébred egy újabb hajnal, Melybe fáradtan lép bele az emb... Tovább olvasom »
Hirtelen megsárgult hullongó falevél szárnyak nélkül szárnyra kél. Szívemben szomorúság él, jó volna gyermeknek lenni még. Simogatnátok arco... Tovább olvasom »
A születés mindig félhomályban történik. Nem a fényesség idején, hanem akkor, amikor a világ épp elég fáradt ahhoz, hogy ne szóljon közbe. A... Tovább olvasom »
okos telefonom párna alatt lapult kissé kábán kotorásztam milyen fontos közlés érkezett éjjel közepén levélértesítő zenélt válaszoltam ser... Tovább olvasom »
Ne nyugodjon a szív, ha táncolni akar! Legyen hurrikán, tomboló vihar, mi tüzet áraszt! Villám, mely szemedre festi a vágyat, s kezed melege... Tovább olvasom »
Szabad Sajtó szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »
Van egy pillanat, amikor a világ megérinti önmagát. A levegő sűrűbb lesz, a föld megáll, a szív pedig kilép a testből, mintha haza akarna té... Tovább olvasom »
Néma árnyékot festenek ma a csillagok Fagyos végtelen felé lépek hangtalan s félőn emléket rajzolok 2012. július 17. Mohol Tovább olvasom »
tündér tündér kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér sajgó testem elalél fogd meg kezem hidegétől ne félj cirógató érinté... Tovább olvasom »
Tizennyolc évnyi csend. Élünk, vagy mégse. Szólhatnánk. Szobánk közös. Már az idő is enged - Mi nem. Tovább olvasom »