A jég, hideg és törékeny. Az élettel telt víz lassan megdermed, előbb homályos kásává válik, majd egyre keményebb lesz és kitisztul. Mikor rásüt a nap megcsillannak rajta a fénysugarak és gyönyörű – néhányan észreveszik és egy pillanatra megállnak hogy megcsodálják, majd továbblépnek. Mások átnéznek rajta, mintha ott sem lenne. Azután vagy elolvad hamarosan a nap sugaraitól és semmivé válik, vagy összetörik és aztán lesz az enyészeté. Talán jobb volt víznek lenni.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése