botladozva sínpár közepén
gyűrött lélekkel vakon
a csillék kilőtt vadként hevernek
szájszorítva a Semmit vontatom
s fölélt tárnába naponta mégis
le-föl patkányok törmelék
repedésekből híg csönd szivárog
gipszöntvényt készít sorsomról
a lassan megkötő sötét
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése