Kelebi Kiss István: Bokrot hozó

Csillagböglyök az éjszaka testén
nyugtalan
forgolódik
fekete ponyva mögött
Párkák játszanak kiszámolósdit
vagy szívem dobbanását hallgatom
nehéz eldönteni
mint amit te is kérdeztél egyszer
Hajó vagy Kereszt
akkor (hogy elámulj) rávágtam
navigare necesse est
ma már tudom
egyértelműen Kereszt
magamErdejében termett
magamFájából ácsolt
magamMagamraszerelt
hidd el
megállnék letenném
(szabad akarat)
de hozzám nőtt ennyi év alatt
eleven bokrot hozó részem
néha oly lágy és súlytalan
mint napfény a levélen
máskor fészkelődik
forró gyökeret ereszt
bőrömmel elkerített
telke vagyok
se-KI-se-BE-kereszt

*

amit estére megépítek
reggelre nem omlik össze
így magánKálváriámon
mind magasabbra mászom
néha elbukva-megpihenve
s mint most is
nézem a csillagböglyös eget
mely nyugtalan
forgolódik
a hegy mögött már dereng
izzó köszörűn élezik
a Párkák ollóik