Szétárad bennem a csönd, mint
a vihar után medréből kilépő folyó,
amit a part fövenye megszelídített.
Különös, szinte aggasztó ez a belső béke.
Nem félek, nem fájok. Már nem dühöngök. Várok.
Az utcáról beszűrődő zajokat hallgatom,
lépted zaját idézi minden.
Nem hagyhatsz így magamra,
ilyen árván, hozzád szelídülve.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése