itt-ott kilóg egy arcél de föl már nem ismerhető
fantomfalak fölött kering fészkét keresi egy tető
és nem jön szél száz lába amputálva
nincs vihar sem a villám-mankók is töröttek
s csókban összenőtt harangok
egymás nyelvét harapják vadul
ami volt izzó csönd s mikor jelenné lehűl
rideg órákká törik s percekké morzsálódva
végleg elpörög
s te ott állsz középen ahol nem érkezik a szél
és az ég nem dörög
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése