Miért Allegória

"Szép az, ami egyszerre ingerlően vonzó és fenséges." (Friedrich von Schlegel)

Az allegória  görög eredetű szó (az allosz, azaz a „más” és a agoreüein, azaz a „nyilvánosság számára beszélni” vagy „másról beszélni” szavakból tevődik össze), s képletes beszédet, hasonlításon alapuló gondolkodásmódot jelent.
Így az allegória alatt csak nem minden esetben egy olyan művészi kifejezésmódot kell feltételeznünk és értelmeznünk, amikor az elénk állított ábrázolás vagy irodalmi mű mögött valami más jelentést is meghúzódik, s ezt szinte kötelezően szükséges az alapdologhoz hozzágondolnunk.

Az allegória megjelenik az irodalomban, a filozófiában, a képzőművészetekben, a szentírás-magyarázatokban, a zeneművészetben, s mindig korfüggő volt, hogy miért.

Allegória lehet akár egyetlen szó is, de éppen így akár egy egész történet is. Az allegória gyakran más mond, mást ábrázol, mint amit gondol, azaz kettős jelentése van: egy konkrét és egy elvont, de nem feltétlenül van ez így. Valami lehet csupaszon önmaga is, s ettől még allegória marad.

Az allegóriát különösen azokban a korokban használták előszeretettel az alkotóművészek, amikor a politikai hatalom üldözései miatt nem mondhatták el nyíltan a gondolataikat. Így aztán nem is csoda, hogy az allegóriának gyakran időszerű kapcsolata volt és van is világnézeti, társadalmi vagy politikai folyamatokkal, miképpen a művészeteknek is. 

Kimondva vagy kimondatlanul minden műalkotás mögött ott rejlik a kor is, amelyben keletkezett. Van olyan helyzet, amikor a befogadó egészen más értelmet magyaráz egy alkotásba, mint annak a létrehozója, noha abban nem, hogy allegória, de egyetlen jelkép vagy szimbólum sincsen (Egyik sem tévesztendő össze az allegóriával!). Az allegória kialakulása a preszókratikus filozófiáig vezethető vissza, de csupán a 18. századtól nevezünk allegóriának minden olyan képet, amelyekben a megjelenített dolog jellemzői közül mindazokat elhagyják, amelyek nem szolgálnak a kifejezendő fogalmi tartalom érzékeltetésére. Az irodalomban kétféle formája van: teljes allegória, (implicit), melyben a rejtett gondolatnak nincsen a szöveg szintjén nyoma, és vegyes allegória (explicit), melyben a gondolati sík egy része a megfogalmazásban lexikálisan is jelen van.

A képzőművészet területén az allegória szegényesebb kifejezési forma, mint a szimbólum, mert a megjeleníteni kívánt eszme, fogalom ábrázolásakor a felhasznált jelenség jegyei közül elhagyja mindazokat, amelyek nem közvetlenül a megjelenített fogalom érzékeltetését szolgálják.

A zenében a stílus hatása fontos.Azonban bármely művészeti ágban használják is, létjogosultsága abban rejlik, hogy erkölcsi eszmények, elvont fogalmak megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása tökéletes, csak érteni kell az allegória nyelvét.

Nosza, próbáljuk meg akkor, mit is tudunk egymásnak nyújtani!

M. Fehérvári Judit