Szmolka Sándor: Mama blues

Időm, mint a tenger, dolgom midig semmi. Nem kérik számon dolgaim, nem fontos hazamenni. Koszos arcomat út pora takarja Hol vagy édesanyám miért nem hívsz haza. Gyermeki világban betevőt keresni Korgó gyomorral rossz nekem lenni. Jutott sorsomul mindennek alja Hol vagy édesanyám miért nem hívsz haza. Űzött ürgeként cikázok céltalan,

Keresem otthonom, kutatom hasztalan. Nem találom sehol nincsen út arra, Hol vagy édesanyám miért nem hívsz haza. Hazamenni, jaj nekem de félek Régen járt már ott a jóságos szentlélek. Borgőzös lehelet messziről ordítja Otthon van anyukám, otthon van mihaszna. Tavaszi napsugár pillanatnyi élet Feledtet énvelem megannyi képet Van már otthonom, indulok utamra Nincsen már anyukám nem hív többet haza.