Tóth Sarolta: A hólyagok sorsa



Volt egy fényes, büszke hólyag,
hitte magáról, hogy ő Nap.
Ragyogó palástba öltözött,
luxus kocsikkal költözött.
Ablakából integetett,
csókokat szórt, hitegetett,
ígért fűt, fát hólyagoknak,
egy nagy hólyag-birodalmat.
Gurult vele szolgák hada,
de nem értek soha oda,
hol a csodák fákon lógnak,
mézes tejben ring a csónak.
Tüskés utakon döcögtek,
kipukkantak, összedőltek.
Nap-hólyag fénye megkopott,
ahol tudott, még fényt lopott.
Végül csak magára maradt,
szétpattant és földhöz ragadt.
Nap az égen kikacagta,
ezt érdemled –Hólyagocska!


1 megjegyzés :

  1. Atyavilág!
    De hány ilyen hólyagocska van, és hipnotizál tömegeket!
    És a sok birka, aki valami csodát remél, mindig új hólyaggal találkozik élete folyamán, és bedől, nem tanulva az előzőkből semmit.
    Ez valami karma lehet, azért ragadnak bele saját butaságukba.
    Gondolatébresztő a versed.
    gyuri

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.