Radmila Marković: Vallomás 4



Érzem a szellő súgását.
Értem a szívem miért fáj.
Szerelem heve tova szállt.
Hamuból  lesz Főnix madár?

Húsomba mar, ami már volt,
tegnap árnyéka csupa folt.
Holnap küszöbe áll-e még ?
Vagy lelkemért gyertya ég?

Bezárt ajtómön kopognak.
Hozzám, vagy értem szólnak?
Templomnak vészharangja
döngeti bús falait házamnak.

Sebbel, mosollyal feküdtem,
dallal vagy búval ébredtem.
Szeretetem legszebb kincsem.
Itt hagyom Nekik és Neked.


1 megjegyzés :