4 megjegyzés :

  1. Vágyak, azok jönnek...
    De sokszor, a vágy, valódi akarattal nem karöltve jelentkezik, akargatva, vértelenné váló sóhajokban éldegél a vágy, a következő vágy felbukkanásáig.
    Ez, az életben, az egyik sosem változó Gábor.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elmésen és igazul válaszoltál, kedves Gyuri! Felteszem, a bölcsesség istennője, Sophia is hatással volt rád. :d Köszönöm kommentedet! :)

      Törlés
  2. Érdekes dolog ez a vággyal, saját vágyainkkal, mert ha nem saját magunkra akarunk erőltetni egy vágyunkat, hanem mással kapcsolatban és másra, akkor valamiért jobban működik. Pl. ha egy anya azt szeretné a kamasz fiától, hogy márpedig vágassa le a haját (valami indokra hivatkozva), akkor az az ő vágya, és semmiképpen nem a szeretete, és ha nem egyezik ez az óhaj a fiáéval, akkor még akaratoskodás is. (És általában azért még ez a fajta vágyteljesítés kiviteleződik is, de valóban, a meggyőződés bármilyen vágy cselekedetté formálásában sokszor elmarad.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent így gondolok magam is: sokszor könnyebb (másoknak) másokat belevinni ügyekbe, mint magunkat meggyőzni egyes vágyak, cselekvéseink értelméről, szükségességéről. Utóbbinak nemcsak a lustaság lehet a rákfenéje, de az életszemlélet sivárosodása, s gondolom, az életerő gyengülése is, hogy ezzel összefüggésben az ambíció fogyásáról ne is szóljunk. - Köszönöm véleményed, kedves Árpád!

      Törlés