6 megjegyzés :

  1. Kapolyi György2017. szeptember 6. 21:27

    Jövünk az ismeretlenből, vagyunk, áltatjuk magunkat, aztán eltűnünk, lehet oda, ahonnan feltűntünk Gábor. Amit hagyunk magunk után, tán egy lábnyom, és a feledés...
    Igen szép, és tömör sóhaj.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francis2017. szeptember 7. 0:09

      Bizony, mennyi mindent gondolunk, s a végére mi marad - élve utolsó szavaddal -: egy nagy sóhajtás... - Jólesik, hogy együtt borongtunk ezen, kedves Gyuri. :)

      Törlés
  2. Radmila2017. szeptember 11. 15:40

    Kedves Gábor!

    Az élet rendje: születünk, meghalunk, közötte kinek mi jut.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francis2017. szeptember 11. 16:14

      Kinek mi jut, igen. Így a "tetszelegsz" is lehet más megfogalmazásban, és lehet helyette komolyabb más is. - Köszönöm szavaidat, kedves Mila. (o)

      Törlés
  3. karolina2018. február 20. 15:11

    Minden életkorban másként látja az ember ezt -
    "Józanná nem tesz, csak a vénség" / Szophoklesz/ - öregen könnyű bölcsnek lenni, de a demencia kellemetlen,pedig jó lenne elfeledni a rossz emlékeket, rossz döntéseket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francis2018. február 20. 19:15

      Jó is lenne öregedvén egyre bölcsebbnek lenni, bár ez nem mindenkinek adatik meg... A demencia pedig nem hiányzik: ez túl nagy ár lenne a rossz emlékek, döntések feledéséért... - Továbbgondoltam soraidat, kedves Sarolta. :-d

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )