Bálint napján Ámor nyílvesszőket rámol. Szütyője filc nemez, tegez kell most, nem ez! Telitömi náddal, háttérben víg love-dal böm... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Közérzeti szövegek
Mottó: A bohóc ugyanolyan ember, mint mi, csak bohóbb. (Edward Fitchner) Tagadhatatlan Mindenféle bajok érhetik az embert.... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az elidegenedés kora
Már az ipari forradalommal kezdetét vette az a folyamat - és napjainkra óriási mértékben felgyorsult, ami - az egykori tudós emberek ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hirtelen
Fényhiányos estén találkoztam veled, árnyékom imbolygott romos várfalán. Hozzád ért bilincsbe vert kezem. Vétkem ragyogott: hirt... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Írtam egy verset
Írtam egy verset, azt hittem érted, vértem a sárban, látod, mivé lett az elmúlt száz év, bár kit érdekel, vártam a vágyra, hát vigyét... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Barátok
Végre találkoztunk. Nyomkodjuk a szereinket. Hangulatba jövünk, élvezzük a net-terepet. Aj... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Torzulások
Minden egyenes elgörbült, ami színes volt, elszürkült. aki erős volt, elgyengült, ami forró volt, jéggé hűlt. Bimbó kifeslett, szir... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az utolsó utáni út
Keskeny volt, sárga murvával felszórva, szélei terméskővekkel kirakott. Szabálytalan, hepehupás felszíne ellenére, éles késként hasí... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hamvak
Elveszett madár: lába alatt jégtábla roppan olvadva, omlik, mint a kártyavár. Senki földjén sír, kószál. Elkótyavatyélt, elbitang... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Törekvő
’A múltakból még megélek – hivatkozni sosem félek. Jelenünk, a napi bajok? Jövőm miatt ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Indián nyár
Nem énekelnek pacsirták, este nem dalol csalogány, kiürült a fecskefészek, elrepült a sok madár. Elhervadnak a virágok, száruk fonn... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Séták és legendák
A csupasz ágak meredten nyújtóznak az ég felé, apró szemű hideg eső áztatja a kabátunkat, de az örök város hangulata így is magával r... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sirató
Egyik ünnep a másik után, karácsonyok egymás után. Hétköznapok tűnő sora, a monotonság rémülete. Kérdik a célhoz kö... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Élj a mának!
Szomorú a múltban élő ember, rossz emléke sok gyötrelmet termel. Aki a jelennek él, vidám lehet, ha vannak ehhez lehetőségek. A jövő... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Riadozó
Óvod ványadt jelened, tartasz a nem ismerttől. Szorongsz a felhős mában, riadsz minden idegentől. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kalyiba
Hold fényében ernyedt szárnyú varjú kalyiba ablakán kopog. Álmos kályhában vigasztaló láng lobog. Füstszínű kincse pernye, hajna... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szimat, illat, szagok szerepe
A borz bűzös szürke állat, kellemetlen szagot áraszt. Ez védekező eszköze, közeléből menekülve kevés állat ellensége. Zömök testét ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hívő
Kapható filkó, szófogadó cimboránk. Érti az ukáz... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Síratlak e dalban
Szél hárfáján szól a dal, szívem vitted magaddal hófehér galambom. szél dalával üzenek, elcsuklik a hangom. Szelek szárnyán elrepül... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Ezüsthíd
Teliholdas éjszakán egy ezüsthíd ível a hold, és az ablakom között. A keskeny híd, hideg jelenléte megnyugtató, békét áraszt és idő... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hóvirág
Ködlámpa fényben vándorló üveggolyó: hóvirág hajlik szendén, a langyos földre. Csendben hull rá tél könnye. Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Rejtélyek világa
Mottó: A cinizmus az igazság kimondásának undok formája. (Ismeretlen szerző) Megnyugtatás – Szóra sem érdemes, barátaim. Ezé... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Év-váltás
A december öregember, utolsó útjára ment el. Szilveszterkor éjfél tájban találkoznak januárral. Kezet fognak, ölelkeznek, kölcsönös... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)