Arcunkra van írva
egykedvűség lelkesedés
hit és hitetlenség
szomorúság vidámság
rajongás és fásultság
valóság sok mindenben
ellentétre épült életvitel
biztonságos múltban
bizonytalan jelenben
lesznek-e jobb jövőbe
kapaszkodó remények
de mit adhat a jövőtlen
embertelenné vált élet
lesz-e a kenyérnek íze
víz szomjúságot oltja-e
a világot gazemberséggel
háborúk hadával
irgalmatlansággal
pokollá változtatták
habzsolva a hatalom vágyát
azok, akik a vanban dúskálnak.
Tanulj ember az állattól,
térj már észhez, amíg
az atombombák nem
tesznek rendet.
Remélem, nem hangzatosnak tetsző, ha írom: a jövő, mondhatjuk: az utánunk következő nemzedékek iránti felelősség érezhető ki soraidból, kedves Mila. De valóban van ok az aggódásra: ha nem az atomfegyvertől, mástól is tarthatunk. Minap olvastam arról, hogy vészesen fogynak a vízkészletek (érinted ezt versedben), drámai a helyzet földünk több részén is. És vészesen fogy - ki gondolná! - például a homok is: a sivatagi államokba importálják, az ottani homok ugyanis nem alkalmas az építkezésekhez, márpedig őrült nagy építések folynak arra is. Bízni kevés!
VálaszTörlésEz bizony nem ok nélkül aggódó vers, kedves Mila, te mindig optimista voltál, de ez a mai világ megkeseríti az idősebb nemzedéket, különös,hogy a fiatalokat kevésbé,."Bölcs belátás többet ér minden más adománynál, józanná nem tesz, csak a vénség."
VálaszTörlésszeretettel osztozom aggodalmaidban
Sarolta-mamuszka
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.