Életkorok fénye
Múltunk halványuló Hold,
emlékek a csillagok,
fényük szelíd, nem ragyog.
Idős korunk fénytelen jelen,
sötétedni kénytelen.
Aranyló Nap a Jövő,
az utolsó nap, és tető.
Aranyozott urna vagy koporsó,
fájó szívekkel gyászolók,
szomorú arcok könnye gördülő,
múlttá válik a jövő.
Kép: Picasso Síró hölgy
Az időskori emlékezésé ez a vers, kedves Sarolta. És szépen írtad meg ezt az "összefoglalót": a sötétedni kénytelen jelenből a szomorúság kíséretében lesz múlttá a jövő.
VálaszTörlésMi elmúlunk, elmúlásunk miatt mások szomorkodnak - talán??
VálaszTörlésMi előtte, a kénytelenség miatt.