Tóth Sarolta: Fáj az emlék



Fáj az emlék...
álmosan ábrándozom
fejem süppedő vánkoson,
boldog bánatokon merengek,
beteljesületlen szerelmek
emlékképei felvillannak,
tejfehér ködében múltamnak.
Tovasuhanó árnyak
küldik a békés álmot,
látom a régi fákat,
árnyékos összeborulások
véget nem érő csókok íze
sajog érzékeimben
fáj, ami nincsen.



2 megjegyzés :

  1. Bizony, így van ez velünk; fájhat a boldogság érzete, ha felsejlik: vége lesz annak is; fájdalmas a beteljesületlen szerelem is; fáj az érzékeinkben őrzött megannyi pillanatkép - ahogy írod is: fáj az emlék... Merengésed hiteles, kedves Sarolta. :)

    VálaszTörlés
  2. A lelki fájdalom akár szép is lehet, lassan gyógyul, de könnyebben gyógyítható

    VálaszTörlés