Szorongva
születik a szó
értetlen dobhártyákról
pattanva iszkol
az indifferens térbe
törött bordái kastélyában
bolyongva jár egymaga
a nihil labirintusából
nem vezet út
áttetsző a test
szájában szikla
a lexémákból emelt lépcső
újra és újra leomlik
a dallam elcsitul.
Nem jó az ilyesmit megélni, elkeserítő lehet az értetlenség ködébe beszélni; mintha ki se jutnának az értelmes szavak a szorongóból... És a próbálkozások után jön mindig az elcsitulás, s majd az elnémulás.. - Számomra ezt jelenti versed, kedves Erika.
VálaszTörlésEgyetértek Gábor véleményével
VálaszTörlésüdvözletem Sarolta