Ami bizony megesett. Hol és mikor, borítsa jótékony homály.
A lényeg: egy bizonyos munkahelyen valaha feltűnően fogytak a rézcsövek. Szakértői vélemények szerint ezeket, előnyös tulajdonságaik miatt, előszeretettel alkalmazzák a pálinkafőzés során. Mivel ennek technológiája a gyártási profilban már (még) akkor sem szerepelt, tenni kellett valamit. Különös tekintettel arra, hogy bizonyos (a szaglószervnek feltűnő) jelek bögrecsárda létére engedtek következtetni.
Annak ellenére, hogy jó páran vitatták ezt az eshetőséget, szívós felderítő munka kezdődött. Volt minden, ami ilyenkor szokásos: fokozott ellenőrzés, csapdaállítás, fáradhatatlan utánjárás. Nem részletezve, írjuk le az eredményt: fény derült a dolgokra, a tettesre – a zugkimérésnek is vége lett.
Hanem hát a felidéző emlékezet! A történetet mesélő szaktárs a végkifejletről némileg meglepően nyilatkozott.
– Az úgy volt – mondta határozottan –, hogy elterjedt a híre: az akkor érkező új vezető alkoholellenes. Az ivászat ettől egycsapásra abbamaradt.
Azért ez szép: ha a főnök nem iszik, akkor másnak sem érdemes. Ilyen belátóak voltak egykor az emberek.
A kép címe: Lény; Lak Róbert munkája.
A jó magyarázat a tökéletes megoldás a bűn bocsánatára, elfogadására.
VálaszTörlésMindíg ígyvolt ez, csak manapság több ilyen van, csak az alanyok változnak.
Jól írod, Sarolta, bár esetünkben szép kis ködösség lepi ezt az ügyet; valahogy úgy érződik, mint az ábrán az a bizonyos lény is... Megnevezni nemigen tudjuk, de kétségtelen, hogy ott van... :d
Törlés