Sokszor idézik jó Pascalt, aki szerint az emberek minden baja abból ered, hogy nem tudnak nyugodtan megmaradni a szobájukban. Különösképpen gond ez akkor, ha a hazatérők beszámolásra kötelezettek. Valóságos legendák járják arról, hogy egyesek milyen remek igazolásokkal bírtak, de legalábbis ügyesen kivágták magukat az olykor szorult helyzetükből.
Nehéz munka után, fizetésnapokon még inkább – idősebbek biztosan emlékeznek rá – szezonja volt a késői hazajárásnak. Jóismerősömmel is megesett, hogy ébren várta kedves felesége, kinek tudakozódására becsületesen jó választ adott.
– Hol jártam, hol jártam, hát a Patyolatban!
Logikus volt a visszakérdezés:
– Ilyenkor?
Nem kevésbé volt találó a felelet:
– Ez olyan Patyolat, amely este tizenegykor is nyitva van.
Naná, hogy nem tódított az ismerősöm, hiszen ez a hely volt az, ahol ő a garatját legtöbbször tisztára öblítette, mosta…
Nem tudom, hogyan folytatódott kettejük párbeszéde, de különben is: a történetnek nálam itt a vége…
A kép aláírása: Korhely; Scheiber Hugó munkája.
Szóval, patyolat tisztára mosta a gigáját!
VálaszTörlésAz ilyen mosások később -a feleségtől -agymosással járnak.
VálaszTörlésIgazán találó reagálásokat olvashattam, köszönöm nektek! (h) A patyolat-tiszta gigától az agy sem maradhat el! :))
VálaszTörlés