5 megjegyzés :

  1. A feledés jótékony, ha saját hibáinktól, kellemetlen emlékektől szabadít meg,
    kevésbé, ha a boldog pillanatok, percek tűnnek el memóriánkból.
    Tapasztalatom szerint a fájdalmas emlékek - mint sebeken avar - sokkal tovább megmaradnak. A szerelem boldog, kedves emlék, de de idővel elhalványul, néha álmunkban él tovább, hogy felébredve merengjünk: igazi volt a boldogság?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad lehet, kedves Sarolta, általában tovább megmaradhatnak a fájdalmas emlékek, no de, fakulnak azok is. És úgy vélem, a jobb időszakok nem múló pillanatai sok erőt adhatnak, melengetik az ember szívét. És ami igazán emlékezetes, az úgy van, ahogy írtam is páromnak: "hatott, általad". :) (Lehet, hogy ez csak egy sajátságos látásmód a részemről? :d )

      Törlés
  2. Köszönöm, hogy válaszoltál, optimizmust csepegtettél nekem.
    Sajnos, a testi fájdalom már annyira elhatalmasodott rajtam,hogy nehéz csak az emlékekkel gyógyítani, pedig voltak szépek,sikerek, örömök is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem gyógyítanak is szavaim, a felidézett meghitt pillanatok azért csak jóleső érzéssel töltik el az embert... Szinte, mondom megint: szinte feledtetni képesek a testi fájásokat is...

      Törlés
    2. Köszönöm gyógyító szavaidat. Számomra lelki orvos lettél

      Törlés