születésünktől halálig.
Sírva jövünk a világra,
tehetetlenül és fázva.
Tanulunk beszélni, járni,
értelmes emberré válni.
Találkozunk itt arcokkal,
simákkal és ráncosakkal.
Várnak gondok és kalandok,
szép sikerek és kudarcok.
Életidőnk elszivárog,
új lehetőségért sóvárog.
Elmulasztott esélyeink
emlékeinkben visszaint.
Tudatosul, de már késő,
Utunk szakasza a végső.
Sírva jöttünk a világra,
talán nem jöttünk hiába.
Igen, Sarolta, valószínűleg ezt a kérdést teszik fel leggyakrabban az öregedő emberek: mi is volt értelme életüknek? És megválaszolják, ki így, ki úgy... Talán több a jó, mint a gyenge válasz... :-d
VálaszTörlésÉrtelme volt, de csak addig, míg hasznos volt, amit tettem, mondtam, gondoltam.Ami velem történt, annak is volt értelme, mert elfogadtatta velem, hogy a halál véget vet a feleslegessé vált létezésnek.
VálaszTörlés