talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem.
Szédültem, leestem,
amikor felkeltem,
kecske lett belőlem.
Mekegtem, legeltem,
gazdának tejeltem.
Kevesellte tejemet,
vásárra vitt, eladott,
kapott értem malacot.
Kutyája harapott,
moslékot nem adott.
Éhesen röfögtem,
leszúrtak, hörögtem,
sok hús lett belőlem.
Meglátott egy varázsló boszorkány,
megragadott farkamnál,
„Te legyél a madárkám!”
van részedre kalitkám.
Kitártam a szárnyamat,
repültem a fák alatt.
Véget ért a kalandom, csak mondom.
Mit is írhatnék erről a képzelt eseménysorról? Lényünk kalandozott, és ami a fő: végül is célhoz ért. Remélem, elég nagy és magas kalitkája lett, ahol aztán bátran repkedhet, disznósága dacára... :p (Nálam itt a vége, fuss el véle...)
VálaszTörlésKöszönöm, remek folytatása mesémnek.
VálaszTörlésTalán jobb lenne valamilyen szép, kedves állatként élni.