megfogantam szerelemben.
Nem szeretem
ezt az élő alakomat,
vettek volna egy rajzlapot
lefirkálni
egy figurát, ki nem kéri
sem önmagát, sem ráadást
pingálni.
Tekints úgy rám, mint papírra,
írj rám verset, vagy gyűrj össze
keményre.
Hadd landoljak a szemétbe,
füstként szálljak a kéményből
az égre.
Dobáljanak óra alatt
tanítónő háta mögött
gyerekek.
Teljesítem feladatom,
szerveimet felajánlom
cserébe.
Meglehetősen lehangoló verset írtál, Sarolta. Gondolom, életed rossz tapasztalatai késztettek ilyen sorok "elkövetésére". Habár, igaz, keserűségei másnak is bőven adódhattak...
VálaszTörlésKedves Gábor! igazad van, de elég sok rossz tapasztalatot gyűjt össze az ember mire elhagyja a 80. évet. Most például elestem, a lábaimat nem tudom használni, és - manapság szinte mindenkinek rossz a kedve.
VálaszTörlésversemben azért mégis van némi humor is - ha jobban megnézed, milyen létformát választanék. / nem mostanában írtam, de még aktuális/
Természetesen érzékeltem a laza, az eddigi életed "könnyedén" eldobó személyiséged soraiban a humort - mindenképpen szolgálatára állsz másoknak -, azért magam csak a negatív részre koncentráltam... Remélem, sokáig együtt leszünk még az életben! :d
TörlésKöszönöm kedves szavaidat Gábor, most nagyon kellett.
VálaszTörlés