Bige Szabolcs: Lassú tánc

 - Na, né, hogy táncolsz! – szólott az asszony.
Az első látogatást az unokatestvérénél ejtették meg. Együtt addig még sehol sem mutatkoztak. Nem mertek, hiszen mindketten külön-külön házasok voltak már több éve. 
Különös hangulatban került sor erre a látogatásra. Mostanáig bujkálni kellett, titkolni együvé tartozásukat, s íme most kiléptek a nyilvánosságra. Meglepő, de tény, hogy unokatestvére házában elfogatták őket. Hellyel, s kávéval kínálták a vendégeket, aztán lemezt tettek fel. A férfi felkérte az asszonyt, s a szoba közepén táncoltak egy lassú számra. A háziak mosolyogva nézték, s ők tudták csak, mi járt a fejükben – lehet, első találkozásuk egy házibuliban.
Na, azért mégsem olyan rózsás az élet! Felzúdult másnap a falu, s megindult a gonosz emberszólás… 
Súgtak-búgtak a hátuk mögött, és néha még szemtől szembe is tettek hamiskás és néha csípős megjegyzéseket. A férfit megszólította a polgármester is, mondván, hogy családi ügyekbe nem avatkozik, de nem helyesli a dolgot. Szóba hozta a kollégája, a sarki főszeres, a harangozó, a postás, a szomszédék kamasz leánya. „Hallom, Tibi bácsi, hogy félrejár!” – vihogott a szeme közzé.  

A csoda azonban, mint minden csoda, három napig tartott. Jöttek újabb alkalmak a csodálkozásra, pletykálkodásra. Újabb szenzáció foglalta el az „Ámor-ügy” helyét: Gagarin megjárta a világűrt …