Tóth Sarolta: Barátom voltál




Barátom voltál,
de nincs tovább.
Elárultál, mint Júdás Jézusát.
Ezüstöt sem kaptál,
szeretetet loptál.
Szent áldozat a barátság,
bizalom és odaadás,
kölcsönös hűség,
segítség...
Bánatomban kinevettél,
kértelek, nem segítettél..
Megbűnhődtél érte,
közönyöd mércéje
bús magányod,
nincs más barátod.
Nem fáj már az "Isten veled",
egykor nagyon szerettelek,
vidámságot kaptam tőled.
Hírt alig hallok már felőled...
Elvesztetted a szerelmet,
beteg lett tőle a lelked.
Elfeleded, mint ő téged,
mély érzésre
nem vagy képes.
Üres lelked újra töltöd,
kacér mosolyod felöltöd.
Mindig találsz új barátot,
kinek magadat ajánlod,
szerethet, engeded, 
a bajban feleded.



2 megjegyzés :

  1. Gondolom, sok barátság ment már így tönkre, az egyik fél "jóvoltából"... Ezzel szembe kell tudni nézni, s próbálj remélni, hogy a jövő hozhat jobbat is...

    VálaszTörlés
  2. Talán különös, de én sohasem választottam barátot, engem választottak sokan, és vagy elfogadtam vagy nem. Ahhoz, hogy segítsek, nem volt feltétel a barátság vagy a viszonzás elvárása. ha csalódtam, kicsit fájt, de túlléptem rajta. Túl közel nem engedtem senkit. Férfiak - főként kollégák - igazabb barátok voltak,mint a nők.

    VálaszTörlés