Tomor Gábor: A gyár volt az igazi

Bár vállalatunknak soha nem volt alkalmazottja, jó néhányszor járt a gyárban. Mint automatizálási rendszertechnikus, cégünk első (fél)automatizált gyártósorát tervezte meg, indította el egykoron, a kaprolaktám üzemben. És később is, különösképpen energetikai kérdésekben, gyakran kikérték tanácsait.
A szaklapok díjátadási ünnepségén találkoztam először V. úrral. Mint érdeklődő műszaki ember, de mint energia témakörű folyóirat szerkesztője is, érthető kíváncsisággal vett részt az eseményen.
Később már magáról is beszélt. Így ismerhettem meg, milyen feltételek között, minden esetben az önellátásra törekedve folytatta tanulmányait, s végezte el színjelesen a vegyipari egyetemet Veszprémben. Felidézte pályáját, a sorsát alakító momentumokat. Például vegyszermérgezéstől allergiás lett, háromszori vércsere után maradt csak életben. Aztán volt pár infarktus is… Nem gondolta volna, hiszen aktívan sportolt ifjú korában.
Hogy sokévi szolgálat után nyugdíjba ment, mostanság önálló cégével fáradozik. „Könnyű neki”,    
mondhatják azok, akik tudják róla, milyen hozzáértéssel, pontosan tudja meghatározni az anyag- és energiaigényt, minden folyamathoz a tényleges szükségletet, s gyorsan feltárni a hasznosítható tartalékokat. Persze, ehhez rengeteg tapasztalat, tanulás is kellett, s az is plusz, hogy célravezető módszereit bevált számítógépes programjai is segítik. És mégsem könnyű neki, hiszen a mai pénzínséges világban ritkák a jó megbízatások.
Ajánlatai pedig nagyon praktikusak. Egyben a gyors végrehajtásban is érdekeltté teszi a résztvevőket, így a megrendelőt is, aki egyértelműen jól járhat. V. úr elve: nem kér semmit előre, csak a kimutatható megtakarításból részesedjék.
Beszélgetésünk végén azt kérdeztem tőle: hol dolgozott szívesebben, a vállalati munkát vagy a minisztériumi-hivatalos tevékenységet szerette-e jobban?
Pillanatig sem habozott:

–  Az élet volt a gyár, minden feladatával, problémáival...