nem tudom,mit mondhatnék neked.
Csak állnék, és nézném a két szemed,
és nem tudom mit mondhatnék neked.
Ha véletlen találkoznál velem,
mit mondanál nekem.
Állnál és néznéd a szemem,
s mit mondanál nekem.
Elveszett ködös évek
elképzelt élet emléke
nem fáj neked.
Tovább mennél csendesen.
Csak állnék, és nem néznék semmit sem,
továbbmennél, hátad eltűnne a sötétben.
Kép: Zulema Guerra A lényeg című alkotása
Csupa feltételezés, csupa "ha"... Bizony, így telik az élet, és minden elképzelés is így ér véget... :-d
VálaszTörlésIgen, van amikor csak ennyi jut nekünk, és a saját érdekünkben tovább kell mennünk. :)
TörlésHa a távozónak nem fáj, neked se fájjon! Képzeleted fájó emléket vetít, de az idő segíti az elmúlást fájdalomban is.
VálaszTörlésTetszik az ismétlődések sora, végig vitted volna, ha neked sem fájna
Köszönöm szépen Saci, igazad van, nem szabad hagyni, hogy fájjon, s az idő igazi gyógyítómester, és megtanulunk elengedni. :)
Törlés