Riba Ildikó: Hallgathallgat az éghallgat a sötétséghallgatok énnyúló némasághelyettem csalfánbúsan beszél
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Tomor Gábor: VandálokTetszenek tudni, miért csak a másolatát láthatják az érdeklődők a Fradi-múzeumban az egykor megnyer
Ruder Jana: Kockásapró ruhámonnincs se csipke se fodorkis virág vagyokegy a sok közülki fejét, bár lehajtjafényről ál
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
A magány sajnos, sohasem szép, ezért nem szépül. Kiüresedik lassan a világ. Én ezt érzem ki a versedből, Francis.
VálaszTörlésBizony, most sem hibáztál, kedves Ditta! A magány szépnek aligha mondható... ;(
VálaszTörlés