arcomra.
Nem téphetem le róla.
Azóta
gyakran háromszor sírok
naponta.
Függönyt fel!
Remegő térdekkel
a színpadon állok,
új jelmezemben.
Fulladozom.
Ordítok:
szeretet, emberség,
megbocsátás, hűség,
meghitt mosolyok?
szeretet, emberség,
megbocsátás, hűség,
meghitt mosolyok?
Meghajlok.
Konganak a néptelen
széksorok.
Jéghideg csönd kóborog.
Könnyezem.
Konganak a néptelen
széksorok.
Jéghideg csönd kóborog.
Könnyezem.
Milyen szánalmas vagyok!
Annyira időszerűnek érzem. Ilyen a líra. Sok mindent tud még akkor is, ha nem azzá akart lenni, mint amivé egy adott helyzetben vált.
VálaszTörlésNe tudom, miért, de ismét a háborúra asszociáltam, s nagyon jó a versed. A mában élő ember létbizonytalanságát, szomorúságát, magányát mind-mind megdaloltad.
VálaszTörlés