Megtehetném, mégsem teszem,
szürke felhők táncát járjam.
Szeretet és bánat hangja
bús hegedű húrján pendül.
Volt kékségben égi zengés,
igazság és megméretés.
Fecske szárnyán félelem ül,
mélybe zuhan csend ráterül.
Mit ér a szomorú szabadsággal,
ha párja nincs szárnyal egyedül.
Kép: Zulema Guerra: A tornádó szeme
Riba Ildikó: Kényszerkandallótűzben andalítóhangon fahasáb ropoghamvadva izzó fényekitöréshalkuló zengésmagá
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Riba Ildikó: Májusi... Májusi esőaranyat ér? szélvihargyökeret kitép.Faágon törött fészek,madárfióka nem él.
Riba Ildikó: Kerítés barna léces kis kerítéshatár szélén körbenézlába mellett búzavirágpipacs nyújtja nyakát köré f
Riba Ildikó: Új útRögök között,hantok hátánhánykódva ágakalatt alászáll-Föld sebei: új utak,riasztanak fés
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése