Türelem






















Anyám szült nagyvárosi lánynak
ám háború dühe , a főhős,
ide űzött pőrén porfelhős
mezítlábas új világomba.
Percek jöttek, az évek mentek,
tönkrement életemen guggol
a nincs, mint a lesben álló pók,
mert repülők zúgtak felettem.
Jó élet…nehéz a rossz kezdet,
se perc alatt űrbe tűnt a múlt,
ragyogó napfény vakított el,
rém-látás, a pupilla szorul.
Hitetlen lelkem forrongva ég,
türelmem ködben, a sűrűben
rabláncon és vaksin keresgél.
Megtalálom amit szeretnék?
A nyugodtság igaz pásztora,
Ő súgta fülembe bölcs szavát:
Türelem! Türelem, bárányka.
Fény villan. Lesben a pók nem áll.

9 megjegyzés :

  1. Egészen szokatlan képeket használsz! Szép!

    VálaszTörlés
  2. Drága Dittám!
    Tőled ez a dicséret többet ér mindennél. Hálásan köszönöm.
    Emlékszel-e ki indított el ezen az úton?
    Mind két kezével áldja meg az Isten.
    Szeretettel ölellek: Mila

    VálaszTörlés
  3. Mély, emberi érzések!
    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm az elismerésed, kedves Sanyi.
    Szeretettel: Mila

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen, kedves Katalin!
    Szeretettel: Mila

    VálaszTörlés
  7. Köszönet a szavaidért, kedves Szabolcs!
    Szeretettel: Mila

    VálaszTörlés