Garabonciás vagyok

Amikor verset írok, garabonciás vagyok.
Sárkányszárnyon szállok, vágtatok.
Kopogtatok ajtón, ablakon, s hogy elküldjenek - azt én nem hagyom!

Kopott gúnyám zsebében könyv lapul.
Olvasok, s hallgatják szótlanul.
És tudom, lesz ki e versekből tanul.

Mert fogékonyak ám az emberek,
És felengednek a jégbe zárt szívek,
Ha szeretet adsz Nekik, s hitet!